Joomla! site syndication http://tettekmezeje.hu Wed, 08 Sep 2010 14:48:28 +0100 FeedCreator 1.7.2 http://tettekmezeje.hu/images/M_images/joomla_rss.png http://tettekmezeje.hu Joomla! site syndication http://tettekmezeje.hu/content/view/79/ Szelektív gyűjtősziget Budapesten a Napfény utcábanLehetséges, hogy a szelektív szemétgyűjtés Magyarországon ismert formája a legkevésbé sem szolgálja a környezet és a klíma védelmét?Léteznek olyan problémák, amelyek zavarják az embereket, de senki sem tesz erőfeszítést elhárításukra, mert az általuk okozott kellemetlenséget bőven felülírja egy magasrendű, mindenkinek kedvező, nemes érdek.„Vajon mi történik, amikor egy légy az ön vacsorájára száll?A legyek nem képesek felvenni szilárd táplálékot, ezért, hogy fellazítsák az élelmiszert, ráköpnek. Ezután apró lábmozdulatokkal addig masszírozzák a váladékot a gyümölcs, a kenyér vagy a hús felületébe, amíg az étel anyaga cseppfolyóssá nem válik. E folyamat alatt az elegybe kerül minden, amit a légy lábain korábbi állomásairól magával hozott. Amikor a megdolgozott élelmiszer pépes lesz, az állat szájszervével, némi maradékot hátrahagyva, magába szippantja művét. És most, hogy ő befejezte az étkezést, öné a lehetőség.” Charles Saatchi tollából megjelent hirdetés - magyarra fordította: Keresztesi Judit.A legyek malac módjára esznek és látványuk sem szép. Lárifári. Ők a táplálkozási lánc kulcsszereplői, létük fennmaradásunk szempontjából nélkülözhetetlen. A szelektív hulladékszigetek üzemeltetése elviselhetetlen zajjal jár, elszennyezik környezetünket, a köréjük épített kommunikáció arrogáns és követelőző. Lárifári? Vajon ha nem lennének szelektív konténerek, valóban kisebb esélyünk maradna a klímaváltozás elhárítására és a környezet megmentésére? A szelektív hulladékszigeteket körülbelül olyan szakmai szempontok szerint helyezték ki gazdáik, mint amelyek alapján az I. világháború idején a szanitécek dolgoztak, akiknek csak perceik voltak annak eldöntésére, hogy egy tehetetlenül lehanyatló, daliás végtagot amputáljanak vagy sem. Ami első látásra nem tűnt ígéretesnek, azt levágták, nem értek rá arra, hogy szépészeti vagy használhatósági szempontokat vizsgáljanak. Emberéletek forogtak kockán. Nézzük, indokolt volt-e hasonlóképpen sebesen, gondolkodás, szakmai érvek, teszt szakaszok, s a lakosság reakcióinak, elvárásainak tanulmányozása nélkül belevágni ebbe a gigantikus beruházásba, a szelektív hulladékgyűjtés jelenlegi, magyarországi formájának bevezetésébe? Vizsgáljuk meg, mi a szelektív hulladékgyűjtés folyamata hazánkban! Történetünk a termékdíj, vagyis az áru csomagolása után fizetendő adó bevezetésével kezdődött. 2004-ben a kormány civil szervezetek bevonásával megpróbálta eldönteni, hogy a csomagolóanyag visszagyűjtésének ügyét a betétdíj bevezetése vagy a hivatalosan megsemmisítésre és újrahasznosításra fordítható, darabonkénti termékdíj kiszabása mozdítaná elő inkább?A zöld civilek az előbbire, míg az olcsó csomagolóanyag gyártásban érdekelt FMCG (megj.: Fast Moving Consumer Goods – Gyorsan forgó Napi Fogyasztási Cikkek) szektor képviseletét ellátó Öko-Pannon az utóbbira szavazott. Álláspontját azzal indokolta, hogy tudomása szerint a lakosság, „az eldobható csomagolást szokta meg és azt is szereti”.Így történt, hogy a Környezetvédelmi Minisztérium, engedve az ország adótömegének jelentős részét biztosító cégek lobbijának, a másodnyersanyag szakszerű előkészítését és beszolgáltatását motiváló betétdíj rendszer, valamint a lakosság felelősségteljes és fenntartható fogyasztói magatartásra tanítása helyett, egy eldobható csomagolásra építő visszagyűjtési rendszert vezetett be.A vállalati szektor jól teljesítA hulladékgazdálkodási törvény értelmében a csomagolási hulladékot kibocsátó vállalatoknak, 2005-re kellett elérniük az átlagosan 50 %-os hasznosítási arányt. (megj.: a hasznosítási arány azt jelenti, hogy ilyen százalékban kell az ország termelte hulladékot visszagyűjteni és újrahasznosítani.) A vállalat-vállalat közti áruforgalomból származó hasznosítási arány igen jónak mondható, ezen a területen a hulladékmozgást bárki könnyedén figyelemmel kísérheti, nem beszélve arról, hogy ha a cégek nem gyűjtenék vissza az általuk kibocsátott áru csomagolását partnercégeiktől, az számukra elviselhetetlen adóterhet jelentene.A lakossági hulladék visszagyűjtés 2008-ban mindössze 13% volt.A probléma a lakossági hulladék visszagyűjtésének terén mutatkozik. A lakossági hasznosítási arány 2007-ben 12%, míg 2008-ban 13% volt, ami attól válik különösen alacsony értékké, hogy az Öko-Pannon 2005-2006 években, csak Budapesten, 100 millió forintot költött egy olyan kommunikációs kampány finanszírozására, amely a piacra ontott szeméttenger gyártóinak felelősségét nem firtatja s a klímaváltozás elkerülését kizárólag a lakosság feladatkörébe utalja.(Forrás: Öko-Pannon 2005-ös sajtóközlemény:A lakossági szemléletformálást és az iskoláskorú gyermekek oktatását segíti elő az ÖKO-Pannon Kht. valamint 7 települési önkormányzati szövetség 2005. január 20-án aláírt megállapodása is, amely a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium fővédnökségével jött létre. A 100 millió forint értékű megállapodás értelmében az ÖKO-Pannon Kht. és az önkormányzati szövetségek együttműködnek a szelektív hulladékgyűjtés népszerűsítése és oktatása terén és az egyes városokban közösen alkalmazzák a Kht. által két év alatt létrehozott komplex lakossági tájékoztató és oktató programot.)Az ÖkoPannon a lakossági felhasználásra termeltszeméttenger után esedékes termékdíjnak,mindössze 20 %-át fizeti beaz államnak.A 2008-ra Kft-vé alakult ÖKO-Pannont, pontosabban a CSAOSZ (Csomagolási és Anyagmozgatási Országos Szövetség) környezetvédelmi bizottságát, javarészt FMCG vállalatokból álló tagok alapították. Az FMCG gyártók és forgalmazók a lakosságnak értékesítenek. Ezeket a cégeket törvény kötelezi arra, hogy egyre közelebb és közelebb vigyék a lakossági hulladék visszagyűjtés arányát a 100 százalékhoz. Annak érdekében, hogy ez a kötelezettség ne nyomassza őket évről évre, és az arány nem teljesítése ne fenyegessen óriási adóteherrel, az ÖKÖ-Pannon elérte, hogy központilag bonyolíthassa tagjainak visszagyűjtést szorgalmazó reklámkampányait, illetve hozzájárulhasson az utcákra helyezett szelektív szigetek finanszírozásához. Mindezért cserébe a szervezet tagjainak nem kell többé aggódniuk a termékdíj befizetése miatt. Az Öko-Pannon tagjai ma úgynevezett átvállalási díjat fizetnek a Kft. számára. A cég a törvényben meghatározott visszagyűjtési szint alulteljesítése esetén, a szelektív szemét menedzselésében vállalt szolgálataiért cserébe, tagjai helyett csökkentett termékdíjat fizet az államnak. (A tagvállalatok saját hulladékuk mennyiségét negyedévente tartoznak bevallani az Öko-Pannon felé, aki ennek megfelelően fizeti be az államnak a bevallott mennyiségre vonatkozó termékdíj körülbelül 20 százalékát.) 2009 márciusában, az Ökopannon Kft. saját maga készített felmérésében arra mutat rá, hogy szemben a 2005-ben mért 68%-kal, Magyarországon a szelektív hulladékgyűjtés ismertsége 2009-re 98%-ra nőtt. Viszont a gyűjtési hajlandóság alig 6%-kal haladta meg a négy évvel ezelőtti mértéket. A lakosság részéről tapasztalt egykedvűséget a cég ügyvezető igazgatója úgy próbálja meg ellensúlyozni, hogy még ádázabb szelektív szemétgyűjtési felhívásokat szándékozik közzétenni és még sűrűbbre kívánja szőni a szelektív szeméttárolók hálózatát. (Forrás ÖkoPannon saját kutatás, 2009. március 17.: „Többen gyűjtünk szelektíven, de egyre kényelmesebbek vagyunk” (A teljes kutatás és elemzése a http://www.okopannon.hu/index.php?id=ID12020103 címen olvasható)A lakosság nem látja értelmét a szelektívhulladékgyűjtésnek2009-re a lakosság azt üzente az Államnak és az Öko-Pannonnak, hogy megértette kettejük üzenetét, de nem kéri a szelektív szemétgyűjtés szolgáltatását. Korábban említettem, hogy véleményem szerint (sőt a Xerox, az IBM, a Pepsi és a Mercedes milliárdos tanulópénzen beszerzett véleménye szerint is) ha egy termék vagy szolgáltatás nem népszerű az emberek körében, akkor nem az a feladat, hogy további vagyonokat reá áldozva megpróbáljuk csak azért is népszerűvé kényszeríteni. De van egy másik szabály is, amelyről ugyancsak óriáscégek fájdalmas tapasztalata alapján szereztünk tudomást, s amelynek figyelembe vételére e probléma megoldásakor feltétlenül szükségünk van. A közhiedelem az, hogy ha egy áru megfelelően nagy reklámbüdzsével rendelkezik, akkor biztos vásárlói sikerre számíthat. A valóságban azonban egy áru népszerűsége csakis attól függ, hogy azt az emberek mindennapjaik elengedhetetlen tartozékának ítélik vagy sem. Természetesen helyénvaló a kérdés, hogy ha a lakosság a kanál végű szívószálat, a kutyababakocsit és a telefonnyugágyat élete nélkülözhetetlen tartozékának véli, miért éppen a szelektív hulladékgyűjtéstől idegenkedik? E kérdést képesek leszünk megválaszolni, ha egy pillanatra a lakosság szemén keresztül tekintünk a szelektív hulladékgyűjtésre.Az FMCG terület árucikkeit, vagyis a zsugorfóliába csomagolt brokkolit, az egyenként felmatricázott almát, a több rétegben dobozolt, műanyag zacskóba hegesztett mosogató tablettát, az ásványvíz országában 80 forintos csomagolási költséggel terhelt, 90 forint árú, PET palackozott vizet drága pénzen megvásároljuk.A szelektív hulladékválogatás és az újrahasznosítás technikáját a bennünket szeméttengerrel elárasztó FMCG szektor mellett azoktól tanuljuk, akik a világgal műanyag ablakos borítékban, friss fából gyártott lapon leveleznek, információs anyagaikat újrahasznosíthatatlan műnyomóból gyártott füzetekben teszik közzé. A kommunális hulladéktól elválasztott szeméthalmot, a lakás szabadon maradt területein őrizzük, majd egy alkalmas pillanatban, szabadidőnkben elsétálunk a hozzánk legközelebb eső szelektív szigethez és mindenhol értékesnek kikiáltott kincseinket teljesen ingyenesen beszolgáltatjuk. A higiéniátlanul tartott és egészségre káros zajjal üzemeltetett konténerek tartalmát az FKF Zrt. kamionjai elszállítják. A cég munkatársai a tessék-lássék, piszkosan, szakszerűtlenül leadott szemetet elképzelhetetlen mennyiségű humán erő ráfordításával szétválogatják, példátlanul sok ivóvízzel megtisztítják és azt másodnyersanyag-gyártásra alkalmas állapotba hozzák.A másodnyersanyag jelentős része feldolgozás nélkül kerül ki az országból. A szelektív hulladékból képződött alapanyag töredékét néhány hazai vállalat vásárolja fel, részben csövet és műfüvet gyárt belőle, részben pedig – s ez a jellemzőbb – esőköpenyt és olyan újrahasznosíthatatlan, úgynevezett egyutas csomagolást készít (például műanyag virágcserepet), amely újraéledése után rövidesen a kommunális hulladékban végzi. A használatban lévő retorika szerint, a szelektív hulladékból gyártott csomagolás rendkívül alacsony energiaráfordítással készül. Mégis, a kevés energiával, ingyen alapanyagból előállított csomagolóanyagba bújtatott áru drágább, mint friss fából, új alapanyagból készült dobozba rejtett társai. Az újrahasznosított csomagolóanyagba bújtatott áru nem jelent egyben egészséges vagy környezetbarát terméket, az gyakran szulfitokkal telített, fogyaszthatatlan élelmiszert, naftalin és paradiklór-benzol alapú tisztítószereket, szükségtelen használati tárgyakat tartalmaz. Így a lakosság egyetlen ponton sem haszonélvezője ennek az adófizetők és szeméttenger gyártók pénzén, mesterségesen fenntartott folyamatnak. A környezeti katasztrófa eljövetele, többek között, a csomagolóanyag gyártással járó környezetszennyezés, az esztelen fakitermelés és az elhatalmasodó szeméthegyek miatt vált valószínűvé. A szelektív hulladékgyűjtés lakossági elutasítása azért következett be, mert egy szervezet (amely a probléma okozóit tömöríti) páratlan arroganciával megpróbálta elhitetni az ország lakóival, hogy az emberfeletti munka elvégzése, amely az államtitkárokat, minisztereket, tanácsnokokat valamint a nagyvállalatok vezérigazgatói székében ülő kollégákat illetné, valójában az állam polgárainak feladata. Az Öko-Pannon és az állam kommunikációja a katasztrófa-elhárítás felelősségét az egyén vállára helyezi. E két óriás semmi mást nem tesz, mint szemetet diktál a környezetbe, s egyedüli feladatának azt tartja, hogy esztelen reklámjaiban a bolygó megmentését a lakosságtól követelje. A szelektív szemétgyűjtés program 96%-os ismertség melletti 13%-os visszagyűjtési aránya azt mutatja, hogy e rendszer nem csupán az én véleményem szerint érett meg az újragondolásra.Mi tehát a megoldás?A szelektív szemétgyűjtés intézménye eredetileg a természet körforgásához hasonló, végtelenített ciklussá szándékozik változtatni a csomagolóanyag körforgását is. A projekt felügyeleti szerveinek üzleti érdeke szöges ellentétben áll e nemes elképzelés megvalósításával, hiszen az újrahasznosítás sikere éppen a szeméttermelők önmérsékletében, a betétdíj bevezetésében, az olcsó, újrahasznosított anyagból készült csomagolás - egészséges és környezetbarát termék párosításában rejlik. A probléma egyik megoldása, hogy az FMCG szektort a fölösleges csomagolás elhagyására és a kizárólag újrahasznosított alapanyagból készített, továbbhasznosítható csomagolás alkalmazására bírjuk. Emellett megkérjük, hogy legyen olyan kedves, engedje át a szelektív hulladékgyűjtés menedzsment és kommunikációs teendőit egy független szervezetnek, amelynek sem a szeméttermelő, sem a szeméthasznosító területen nincsenek üzleti érdekeltségei.Biztosan ismeri a viccet: hol alszik egy fél tonnás gorilla?Ahol akar. Azt még magam is belátom, hogy az ország bevételeinek jelentős részét biztosító vállalati szektort nem taktikus lépés a városok vagy egyenesen az ország vezetőiből akvirált, nagy erőkkel megtámadni. Az ön segítségét egyelőre csak abban kérem, hogy a király meztelenségének tényében értsen velem egyet. Nem szükséges letepernie a királyt és ruhát húzni reá, mindössze azt szeretném, ha először csak rá merne gondolni, később ki merné mondani hangosan, hogy a magyar gondolatmeneten üzemelő szelektív hulladékgyűjtési rendszer nemcsak hogy elszennyezi az emberek környezetét és lehetetlenné teszi pihenésüket, de egyenesen elősegíti a globális felmelegedés és a környezeti katasztrófa mielőbbi eljövetelét. Ez minden? Sehol egy Keresztesi Csavar? Nos, valóban volna itt valami. A legpesszimistább becslések (United Nation’s Intergovernmental Panel on Climate Change (IPCC)) 2050-re teszik a környezeti katasztrófa bekövetkeztét, a bolygó kevés termőfölddel, minimális ivóvízkészlettel rendelkező területein. Magam is előadója voltam egy környezettudatról szóló konferenciának, amelyen „előzenekaromként” egy volt környezetvédelmi miniszter tartott beszámolót arról, hogy véleménye szerint, mit jelent a fenntartható fejlődés. A miniszter asszony jövőképként az apokalipszist tárta hallgatói elé, majd zárszavában azt javasolta, hogy mindannyian menjünk haza és otthonunkban készüljünk fel életünk szomorú befejezésére. A Föld, s ezt szó szerint idézem: „revánsot vesz rajtunk és leráz majd bennünket magáról, mintha soha ott sem lettünk volna.” Mi ketten nővéremmel a „Drágán add az életed” tetralógián nevelkedtünk. John McClain hadnagy nekünk azt tanította, hogy amíg nem haltunk meg, addig bizonyosan életben vagyunk, s ha iparkodunk, ez a status quo nagy bajban is fennmarad. Annak érdekében, hogy mindenki más is életben maradjon, tételezzük most fel, hogy cselekvésre, vagyis a környezeti katasztrófa elhárítására valóban csak 40 év áll rendelkezésünkre. (Ez az intervallum a 4,5 milliárd éves földtörténet viszonylatában annyi idő csupán, mint 90 életévvel számolva, az ön életében 36 másodperc.) Most tehát, hatástalanítanunk kell egy bombát, amelyet mi élesítettünk be, de amelyre a sors, kitűnő humorérzékkel, bennünket is rákötözött. Megoldásként mindezidáig szelektíven válogattattuk a hulladékot, válaszul a visszaszámlálón a 35.. 34.. 33..-as számok tűntek fel, lomha egymásutánban. Mark Twainnek van egy mondása, ami valahogyan úgy szól, hogy kevés kellemetlenebb dolog létezik a jó példák néma figyelmezetésénél. Az FMCG terület és általában a Magyarországon működő nagyvállalatok nem értik és nem is óhajtják megérteni a fenntartható fejlődés alapszabályait. Ez egészen addig így marad, amíg egy másik, hazai tulajdonú cégekből álló gazdasági erő ki nem nő a földből, és e vállalatok versenytársává nem válik. A környezettudatról szónokló, de környezettudat nélkül működő nagyvállalatokat csak egy környezettudatos piac szava kényszerítheti térdre. Szerencsénkre környezettudatosan működni a szeméttermelők képzeletében élőnél sokkal jobb üzlet s jóval bonyolultabb, jóval színesebb fantáziát és jóval szélesebb körű ismeretet igénylő feladat. Ez a körülmény ad alkalmat Dávidnak arra, hogy győzelmet arathasson Góliát felett úgy, hogy végül még Góliát is jól járjon. (Részlet az Interaktivista 2. számából - www.interaktivista.hu) Napfény hírek - Friss hírek Sat, 19 Jun 2010 22:14:40 +0100 http://tettekmezeje.hu/content/view/77/ Mézeskalácsfalu-építő mulatságot rendeztünk a lépcsőházbanDecember 20-án, vasárnap délután, mézeskalács házakat készítettek a Napfény utca 6 szám lakói. Nem vagyunk valami nagy számok, ha egy rendezvény napjának kijelölése a feladat. Ahogy az októberi töklámpa-fesztivált az ősz leghűvösebb napjára szerveztük, ezt a mézeskalácsfalu építést is valahogyan sikerült a tél eddigi leghidegebb pillanatára időzítenünk. Azonban a rémes időjárás ellenére a program sokak érdeklődését felkeltette. >>> Kattintson ide, olvasson tovább és nézegessen fotókat a mulatságról (http://www.napfenyposzt.hu/cikkeknapfenyposzt/73-mezeskalacsepitomulatsag.html) Napfény hírek - Friss hírek Fri, 25 Dec 2009 18:28:28 +0100 http://tettekmezeje.hu/content/view/76/ Újra óriás adventi naptárrá változtattuka Napfény utca 6. szám,harmadik lépcsőházának ablakait!>>> Kattintson ide és nézegessen képeket a 2009-es adventi naptárról. (http://www.napfenyposzt.hu/kozossegiesemenyek/78-oriasadventinaptar2009.html) Napfény hírek - Friss hírek Thu, 10 Dec 2009 23:48:04 +0100 http://tettekmezeje.hu/content/view/74/ 2009. október 17-én töklámpásoklassították a forgalmata Napfény utcánFotó: Simon Benjamin (http://www.napfenyposzt.hu/kozossegiesemenyek/65-kepektoklampafesztival.html) >>> Kattintson ide (http://www.napfenyposzt.hu/kozossegiesemenyek/65-kepektoklampafesztival.html) és nézegessen fotókat a Nagyvárosi Jószomszédok Töklámpa-fesztiváljáról_________________________________________ Napfény hírek - Friss hírek Mon, 19 Oct 2009 01:53:05 +0100 http://tettekmezeje.hu/content/view/75/ Hogyan zárjuk ki az átmenő forgalmat és hogyan csökkentsük le a helybéliek autóinak sebességét a József Attila-lakótelepen?Tervünk részének vagy egészének megvalósítását az önkormányzat elviekben elképzelhetőnek tartja. De vajon ön támogatja-e, hogy e terv egésze vagy része megvalósuljon a lakótelepen?Forgalom a Napfény utcán Magunk körülbelül fél évvel ezelőtt láttunk hozzá a József Attila-lakótelepen naponta áthaladó több tízezer autó, kamion, busz, gyorsasági motor kizárásának, és a helyi forgalom lelassításának közösségi tervezéséhez. E munka elvégzésére az a tény késztetett bennünket, hogy az átmenő forgalom kedvelt útvonalain a törvény által megengedett 60 decibeles zajhatárt nappal átlagosan 10 decibellel lépi túl a zajártalom. Emlékeztetőül szeretném megjegyezni, hogy a tartósan, 30 dB feletti disszonáns és kontrollálhatatlan zajok már visszafordíthatatlan károsodást okoznak az emberi szervezetben. A lakótelep forgalmát Budapest Főváros Polgármesteri Hivatal Közlekedési Ügyosztályának Közlekedésfejlesztési Alosztájának információi alapján utoljára 2000-ben a Közlekedés Kft. tervezte át. A cég azt a feladatot kapta, hogy csillapítsa le a lakótelep már abban az időben is túlterhelt utcáinak forgalmát. A szakemberek azt javasolták, hogy a területet az illetékesek változtassák TEMPO 30-as zónává. Ferencváros Önkormányzata látva, hogy a 30-as zóna bevezetése a legcsekélyebb mértékben sem csillapította a lakótelep forgalmát, 2006-ban egy 3 millió forint értékű traffipax készüléket vásárolt, amelyet a lakótelepi Rendőrség gondjaira bízott. A terület forgalma 2006 óta drámaian megnőtt, a lakótelepet már nem csak a személygépkocsik használják arra, hogy rajta keresztül lerövidítsék az M5-ös autópályáról az Üllői út felé, s viszont vezető útjukat. Az elmúlt évben a kisteherautóknak, a nagy tehergépjárműveknek, a versenymotoroknak, a turista és távolsági buszoknak és a száz kilométer per órával, éjjel, a kihalt utakon szirénával közlekedő mentő- illetve tűzoltóautóknak is kedvelt útvonalai lettünk. A Rendőrségnek (a Rendőrség elmondása szerint) nincs kapacitása sebességmérő üzemeltetésére, így a készülék használaton kívül pihen az őrsön. Mára tapasztalatból tudjuk, hogy a TEMPO-30 és az egyenrangú útkereszteződések beiktatása, a körforgalmak valamint a fekvőrendőrök nincsenek csillapító hatással a forgalomra. Előfordul, hogy némely ötletek nem működnek akkor sem, ha kezdeti botladozásukat látván még több pénzt, még több energiát ölünk életben tartásukba. Ilyenkor két út áll előttünk: újabb összegeket és újabb emberi erőforrást fektetünk a módszer működtetésébe, vagy tévedéseinket születésünk óta kommentáló belső navigációnk szavára hallgatva, a legkisebb veszteség elvén, mihamarabb hozzálátunk az újratervezéshez. A Napfény utcábana két lehetőség közül mi azújratervezést választottuk!A holland Makkinga városka főtere. Itt nincsenek útjelek, közlekedési lámpák , jelzőlámpák.De még balesetek és gyorshajtók sem. Tizennyolc hónapon át tanulmányoztuk a közlekedésszabályozásról szóló külföldi és hazai szakirodalmat. Megtudtuk, s ezt a hírt mi éppen olyan hitetlenkedve fogadtuk, mint feltehetően ön fogadja majd, hogy a ma használatban lévő közlekedésszabályozási eszközök, vagyis a rendőrlámpák, a fekvő rendőrök, a felfestett gyalogátkelő helyek, valamint a KRESZ- táblák csak a múlt század közepének járműparkját voltak képesek kordában tartani. A mára több mint hatvanszorosára nőtt gépkocsi-mennyiséget merőben más módszerekkel kénytelen a városvezetés ritkítani és alacsonyabb sebességre kényszeríteni. Hans Monderman mérnök kérésére a holland Makkinga városkában az önkormányzat eltüntetett minden szokványos útjelet, közlekedési lámpát, jelzőtáblát és a gyalogosforgalom bonyolítására addig szolgáló járdát. Ezzel optikailag is egyesítette a gyalogos és autós forgalom színtereit. Az intézkedések nyomán 30%-kal csökkent a balesetek száma, a gyorshajtás pedig teljes egészében megszűnt. Monderman azt vallotta, hogy a KRESZ-táblák és a demarkációs vonalként szolgáló forgalomszabályozási tereptárgyak megkérdőjelezik a sofőrök intelligenciáját és azt is állította, hogy az utaknak puszta jelenlétükkel képesnek kell lenniük „közölni a helyi közlekedő-közösség társasági szabályait”. A Livable Streets közösség a városok vezetőivel együttműködve, az utakat részlegesen visszahódítva, rendkívül alacsony ráfordítási igényű közösségi tereket hoz létre. E terek segítségével az út teljes hosszán visszaadja az utca használati jogát, a gyalogos és biciklis városlakóknak. Néhány hónappal ezelőtt mi, az Első Problémamegoldó Lakócsoport csatlakoztunk ahhoz a nemzetközi kezdeményezéshez, amely keretein belül a New Yorkiak visszahódítva egy kétszer négy sávos sugárutat, újra élhetővé és emberléptékűvé tették a Broadway egyes részeit. A Livable Streets (élhető utcák) nevű közösség tagjai több európai és számos egyesült államokbeli nagyváros lakóiból verbuválódtak. Elméletük az, hogy a lakott területen belül létesített utakat minden ember azonos jogokkal használhatja. A gyalogosok, babakocsijukat tologató szülők, a kerékpárosok, a kerekes székesek és gépkocsik az utcák egyenrangú utasai. „Tévhit, hogy ha szűkítjük bizonyos utcaszakaszok forgalomáteresztő képességét, az rémálomszerű dugókat okoz. Az útlezárásról mindenkinek az egy helyben, reménytelenül veszteglő gépkocsi tenger jut eszébe, pedig ha kiismerjük a közlekedés természetét, akkor rá kell jönnünk, hogy a forgalom kontraintuitív. A forgalom annyi sávot és annyi parkolót tölt meg, amennyi rendelkezésére áll. Ha a parkolók és sávok számát csökkentjük, akkor a forgalom, különösen az átmenő forgalom, zokszó nélkül máshol keres helyet magának”. (Mark Gordon – Az Open Planning Project igazgatója) 2009 áprilisában Napfény Poszt című helyi lapunkban megjelentettünk egy koncepciórajzot, amely a Napfény utca egy szakaszán kialakított, elméletbeli közösségi teret ábrázolt. A lapban részletesen elmagyaráztuk, hogy mit jelent az utcák visszahódítása, hogy a gépkocsikat nem kiirtani kell, hanem együtt élni velük, és hogy a gépkocsik bármilyen erősek is, egyetlen apró százalékponttal sem tartózkodnak több joggal az utakon, mint a járókelők vagy a biciklisták. Megkértük a Napfény utcában élő néhány szomszédunkat, hogy egy előre megadott szempontrendszer szerint legyenek szívesek véleményezni az elképzelést. Megkértük őket arra is, hogy a véleménylapot egy önkormányzati képviselők számára meghirdetett stratégiai játéknak, a Polgármestersakknak szurkolócéduláival együtt dobják be postaládánkba. Három hét alatt, 1200 db szurkolócédulát kaptunk. Az írásunkat alaposan áttanulmányozó lakók rövid idő alatt megértették, hogy miért nem csillapíthatja a Napfény utca forgalmát egy fekvőrendőr vagy egy rendőrlámpa s éppen ezért az újságban megjelent utópiát ért kritikák túlnyomó többsége a rajz pontosításán, a busz átengedésének biztosításán, a teljes lakótelepi táblarendszer e tervhez való hozzáidomításán kívül nem követeltek mást rajtunk. Számos levél érkezett azonban, amelyben a lakók naivitásunk és mesebeli elképzeléseink iránt fejezték ki együttérzésüket, ugyanakkor hangot adtak afelőli aggodalmuknak, hogy egy ilyen terv megvalósításához az önkormányzat soha nem adja majd hozzájárulását. Később, 2009 májusában közzétettük azokat a jelentkezési lapokat, amelyeket Ferencváros Testületéből, a Polgármestersakk játékra jelentkező képviselők küldtek el hozzánk. Ezzel a lépéssel (a lakók reakcióiból mindenesetre így tűnik) egy szakaszon átszakíthattuk azt a falat, amely az elmében a lehetetlen és a lehetséges között húzódik. A következő hetekben újabb, sok száz sakkcédulát kaptunk, így lett végül 2481 szurkolónk, köztük olyan lakókkal, akik korábban az együttműködést az önkormányzat rugalmatlansága okán elképzelhetetlennek tartották. Ekkor gondoltunk arra először, hogy megnyitjuk Közösségi Tervezésünk következő szakaszát és valóban elkészítjük a lakótelepi átmenő forgalom kizárásának terveit. 1. ábra Fi István Forgalomtechnika című könyve alapján a lakótelepi úthálózatot Kővári Ákos építőmérnök és munkatársai tervezték át – szabad idejükben. Milyen elven terveztükújra az úthálózatot? A tervezés Fi István egyetemi tanár (BME Út- és Vasútépítési Tanszék) Forgalomtechnika című könyve (Műegyetemi Kiadó) alapján történt. Az alapkoncepciót „Az úthálózat kialakítása a lakó-pihenő övezetben” (90. oldal) fejezet alapján dolgoztuk ki. Az átmenő forgalom súlyosan terheli a Napfény - Pöttyös utca tengelyt, a Dési Huber – Távíró utcát és az Epreserdő utcát. A területen lévő összes úticélt (közintézményt és lakóházat) a mellékelt térképen jelölt gyűjtő és kiszolgáló utak hálózatán át érheti el a célforgalom. (85. oldal) A hálózat kialakítása a következő módokon történhet: A jelenlegi közlekedési rend alapján, az átmenő forgalom megakadályozására egy Napfény (munkanevű) teret alakíthatnánk ki a Napfény utca 10. és 7. számú kiszolgáló létesítmények között. A nyúldombi játszótér és futópálya meghosszabbításaként megteremtenénk a gyalogoskapcsolatot a kiserdő és a lakótelep között a Távíró utcán keresztül. Ezen a két helyen – a Ráday utcában látottakhoz hasonlóan – csak a BKV járműveit engednénk közlekedni. A Csengettyű utca és Epreserdő utca torkolatánál szintén egy gyalogos áttörést alkalmaznánk, mely a Csengettyű utcai villamosmegállóhoz biztosítana zavartalan eljutást, egyben gátolná az Epreserdő utca átmenő forgalmát. (lásd 3. ábra) 2. ábra Dr. Fi István könyve alapján gyűjtő és kiszolgáló utak hálózatát alakítjuk ki a területen. Gyűjtőútként a Napfény utca – Pöttyös utca tengely (Napfény térrel megtörve), a Dési Huber utca (Toronyház utcáig) és az Epreserdő utca (Csengettyű utcánál megtörve) tekinthető. Ezek az utak vezetik a forgalmat a főutakra. A gyűjtőutakra csatlakoznak a kiszolgáló utak, melyeket kivétel nélkül egyirányú utakká alakítottunk át. Alapkoncepcióként hurok útrendszert alakítottunk ki. (91. oldal) A hurok útrendszer az átmenő forgalom kialakulását nehezíti, a belső úticélok azonban a hurkok segítségével gyorsan elérhetők. A gyűjtő utakat hurok alakban készítettük el. (92. oldal) A hurkot a Dési Huber utca és a Pöttyös - Napfény tengely képzi. A tengelyeken két helyen terveztünk olyan szűkületet, ahol csak egyirányú forgalom lehetséges és az is elsősorban csak BKV járművek részére. Kialakítására a következő javaslatot tesszük: 3.ábra Szerző: Kővári Ákos építőmérnök és munkatársaiAz oldalszámok Fi István Forgalomtechnika címűkönyvében értendőek. Napfény tér, Magyarország első,úttestre festettállandó közösségi tere A Napfény utca napjainkban A Napfény utca közösségi térré alakítva (terv).Az 1.ábrán található térképen ezt a teret az 1-es számmal jelöltük. - Az aszfalt átfestésével jelöljük ki a tér helyét. A világos színekkel a Broadway-en például elérték, hogy az aszfalt kisebb mértékben hevüljön fel a nyáron megszokottnál.- Színesre festhetjük a kerékpárutakat is.- A tereken hatalmas virágcserepeket helyezünk el. Az aszfalt megbontása nélkül telepíthetünk növényeket és kisebb cserjéket a területre. A téren asztalokat, székeket és napernyőket helyezünk el. Ezeket a tárgyakat New Yorkban az önkormányzat munkatársai felügyelik, rendezik el reggelenként, szedik össze esténként. - A Napfény utcán a közösségi közlekedésnek (az autóbusznak) helyet kell biztosítani. A hosszú távú tervek között szerepelnie kell, hogy a BKV nagyon rossz állapotban lévő, a zajszennyezési határértéket meghaladó üzemzajt kibocsátó buszait le kell cserélni csendes üzemű gépjárművekre. Ez a tétel a zajcsillapítási projekt része. A terek berendezéséhezszükséges tárgyak Nagy kültéri kaspók, és kisebb kültéri kaspók. - Napernyők, - asztalok, - székek, - padok - a kaspókba növények. A terek kialakításához sszükséges munkálatok- Az aszfalt felfestése,- növények elültetése,- a bútorok kihelyezése.A terek üzemeltetéséhez szükséges munkálatok- Takarítás és karbantartás,- a bútorok összeszedése esténként, reggelenkénti elrendezése,- a növények ápolása. Egy tér, amely kapcsolatot biztosítaz erdő és a futópálya között.A Távíró utca és Dési Huber utca sarok napjainkban Felfestett közösségi tér a Távíró utcán.A 11. oldalon látható térképen ezt a teret jelöltük 2-es számmal. Az Epreserdő utcán gyalogoskapcsolatotlétesíthetnénk a villamosmegállóés a lakótelep között A szakaszon a bicikli utak mindkét irányból megmaradnak.A 11. oldalon látható térképen ezt a teret 3-as számmal jelöltük. Hogyan függ össze a Napfény utca 6. szám előtt 2009. október 17-én megrendezett Töklámpa-fesztivál a forgalom kizárásával és az autók sebességének lelassításával? A lakótelepeken áthaladó külső forgalom és a gyorshajtás csak látszólag azonos problémák. A valóságban külön módszertana van az átmenő autók kizárásának és a helyi gyorshajtók lecsillapításának. Egy ausztrál olyan városokat teremt, amelyekben a gyalogosok, a kerékpárosok, a motorosok, a babakocsisok, a kerekes székesek és az autósok egyenrangú utasai az úttesteknek. David Engwicht művész, közösségfejlesztő és utcai filozófus. Nevéhez fűződik a Sétáló Iskolabusz, a Kocogó Autó Mozgalom és az Utca Visszahódításának ötlete. Engwicht-et a világ leghaladóbb, forgalomszabályozással, közösségi élettel és városkép-tervezéssel foglalkozó gondolkodói között tartják számon. Szilárd meggyőződése, hogy érdekes és meglepetésszerű lakótelepi utak létrehozásával olyan világot teremthetünk, amelyben az emberek jó közérzetének fenntartása mindennél fontosabb szempont. A korábbi papnövendék, 1987-ben azonban már ablaktisztító kisiparosként dolgozó David akkor indult el a forgalomlassítás alternatív módszereit kutató pályán, amikor a helyi önkormányzat úgy határozott, kiszélesíti az Engwicht utcáját keresztülszelő úttestet. A hatóság annak érdekében szánta rá magát a munkára, hogy megszüntesse a közeli, nagy forgalmú úton időről időre jelentkező torlódást, és lehetőséget adjon az autósoknak arra, hogy menetidejüket a közeli – immáron kiszélesített – utcácskákon lerövidíthessék. David részt vett a helyi közösségek útkiszélesítés ellen szervezett kampányában, s később írt erről egy pamfletet is, amelynek a Forgalomszelídítés címet adta. Ebben a kis könyvben tudatta a világgal először, hogy hátralévő életét a forgalomlassítás forradalmasításának fogja szentelni. David Engwicht elmélete, hogy közlekedési szempontból két világ épült az emberek köré. Az egyik egy autók uralta föld, ahol a gépjárművek egyenes, széles pályákon közlekedhetnek a városok között. A másik egy közösségek lakta vidék, ahol az emberek kényelmének kiszolgálása magasabb rendű feladat, mint a kocsik sebesség iránti vágyának beteljesítése. A közösségek lakta birodalomban Engwicht szerint gyalogos, kerékpáros, babakocsis, autós, motoros, kerekes székes egyenrangú utasai az úttestnek. Az ausztrál forgalomszelídítő azt állítja, hogy a jövőben a városatyák megtakaríthatják a gyalogosforgalom biztonságossá tételére szánt költségeket, amelyeket ma még rendőrlámpák, fekvőrendőrök, sebességmérő berendezések telepítésére és most kérem, kapaszkodjon meg: járdák építésére különítenek el. Tíz év múlva ugyanis a felsoroltak közül egyetlen eszközre sem lesz szükség, sőt – ahogyan a ma már főállású városkép-tervezőként dolgozó filozófus előrejelzi – annak következtében, hogy gyalogos és autós ugyanazt az utat használja majd, nemcsak a gyorshajtás és a kibékíthetetlen gyalogos-autós konfliktus szűnik meg, de az autók koccanásából származó károk mértéke és a gázolás okozta halálozások száma is drámaian csökken. Engwicht-et az különbözteti meg a többi elméleti szakembertől, hogy ő nem nyugszik addig, amíg ötleteit a gyakorlatban ki nem próbálja, és meg nem győződik azok életképességéről. Először szomszédait vette rá arra, hogy próbálják meg közösen megszelídíteni a forgalmat és hódítsák vissza az úttestet önmaguk számára. Ebben a kifejezésben, vagyis az utca visszahódításban, benne lakozik a múlt, pontosabban szólva az a tény, hogy valaha ezek az utcák a mi birtokunkban voltak. Néhány évtizede még a gyerekek az utakon játszottak, a felnőttek pedig a közelben álldogáltak és beszélgetéssel múlatták az időt. A közösség színes forgatagánál, az út mellé állított székekben üldögélő néniknél és a kertjüket rendezgető embereknél talán nem is létezik izgalmasabb látvány a Földön. Így amikor e régi időkben egy-egy autós a környékre tévedt, a kavalkád láttán lelassított, és alaposan kiélvezte az őt körülvevő, számtalan, meglepetésszerű esemény nyújtotta élményt. Ilyenkor a gyerekek kicsit félrehúzódtak, hogy a gépkocsi kényelmesen elférjen, s amikor az lépésben elhaladt mellettük, visszaszaladtak eredeti helyükre és folytatták a játékot tovább. Ezt az idilli állapotot, amelyben minden közlekedő, játszadozó és beszélgető teljes joggal tartózkodhatott az úttesten és annak közelében, először valószínűleg egy gyorshajtó dúlhatta fel. Elegendő volt egyetlen vezetőnek túllépnie a biztonságos sebességhatárt ahhoz, hogy tettével beindítsa azt a végzetes láncreakciót, amelynek eredményeként a mai rideg utcakép kialakult. A szülők megijedtek a szokottnál gyorsabb autótól és gyermekeiket a járdára parancsolták. Az autósok a kiürült utat veszélytelennek tartva bátrabban adtak gázt, s immár olyan sebességgel haladtak át a lakótelepeken, amelynek láttán a szülők kénytelenek voltak elővigyázatosságból az út szélén játszadozó gyermekeiket még távolabb vinni a forgalomtól. A természetes díszüktől, a közösségektől, szabadidejüket olvasással, beszélgetéssel, sakkozással utcán töltő emberek szépséges látványától megfosztott, kopár környékek elveszítették érdekességüket és meglepetésszerűségüket. Ezért történhetett meg, hogy az autósok úgy ítélhették, az út kellően biztonságossá és kiszámíthatóvá vált ahhoz, hogy a sebességet az egekbe emelve rohanhassanak át rajta. Ez a folyamat eltávolította az embereket a természetes közösségi élet színteréről, az utcáról és az úttestről. Engwicht arra jött rá, hogy ami történt, visszafordítható. Természetesen nem azt ajánlja, hogy mostantól, mindenki álljon ki az úttestre és kezdjen labdázni a forgalomban. Inkább azon fantáziál, hogy hogyan lehetne visszaadni az utcák érdekességét és meglepetésszerűségét, vagyis hogyan lehetne a ma még csakis az úticél elérésére koncentráló autósok figyelmét valami olyasmire fordítani, aminek látványa izgalommal tölti el őket, és aminek hatására azonnal lelassítják masináikat. Engwicht azt javasolja, hogy ne gyűlöljük a gyorshajtókat, mert egyelőre még senki sem tanította meg nekik, hogy az utakat minden szereplő azonos jogokkal használhatja. A sofőrök egyszerű félreértés áldozatai. Ökölrázáshelyett inkább integessünk nekik az út széléről, állítsunk padot az út mellé és üljünk ki rá a szomszédokkal, ragasszunk szarvacskákat a biciklis sisakunkra, öltöztessük a gyereket sárkánynak és sétáljunk el vele az óvodába… szóval tegyünk bármit, ami magára vonhatja ennek az ádáz társaságnak, a sebességmegszállottaknak, vagyis ha jobban meggondoljuk: saját férjünknek, feleségünknek és el ne felejtsem, saját magunknak figyelmét. Ha többet szeretne megtudni David Engwicht módszeréről, Az érdekes és meglepetésszerű utak, a forgalomlassítás új eszközei című könyvet szabadon letöltheti ha >>>idekattint (http://www.keresztesi.hu/engwicht_magyar_080407.pdf) . Üdvözlettel Keresztesi Barbara és Keresztesi Judit___________________________________________ Napfény hírek - Friss hírek Thu, 12 Nov 2009 19:04:50 +0100