|
A környezeti zajok, hangok hatása
a központi idegrendszerre és
azon keresztül az életminőségre Donáth Tibor dr. Semmelweis Egyetem, Általános Orvostudományi Kar, Anatómiai, Szövet- és Fejlődéstani Intézet, Budapest (igazgató Csillag András dr.) A bennünket körülvevő környezetből különböző hullámhatások, hangok, zajok konszonáns és disszonáns inputok érik állandóan az emberi szervezetet, melyek az életminőségre negatív, ill. pozitív hatással vannak. A zaj, a disszonáns hang negatív, míg a zene, az esetek messze túlnyomó többségében pozitív befolyású. Mind a szakmai, mind a nem szakmai zajártalom stresszt kiváltó hatásával az egészséget súlyosan károsítja. Ezért a zaj elleni küzdelem az életminőség javítására tett törekvések fontos részét kell képezze. A jól megválasztott zene, feltöltve és erősítve neurokémiai transzmissziók útján az élet minden periódusában – az intrauterin időszaktól az emberi élet végső szakaszáig – az életminőségre pozitív befolyással van.
Kulcsszavak: szakmai és nem szakmai zajártalom; heveny és krónikus zajhatás; halláskárosodás és stressz; hangkörnyezet; zene és agyműködés; életminőség |
Effects of environmental noises and sounds ont he quality of life controlled by the central nervous system. From the environment surrounding us, there are different sounds, noises as physical waves, which are arriving to the living organism. These dissonant and consonant inputs have a negative or a positive effects ont he quality of life respectively. The noise, as a dissonant sound has always a negative effect, while the music int he majority of cases a positive one. Both the proffessional and the non-proffessional noise as a pollution by its stress provikind effect seriously damages the health. Therefore there is an important endeavour fighting against noise pollution to improve the life quality. The good selected music by means of neurochemical transmissions strenghens the immune system of the brain in all periods, from the intrauterine period to the end of life, it has a positive effect ont he quality of life.
Keywords: Proffessional-, non proffessional noise damage, acute and cronic noise effect, „socioacusis”, sound environement, music and brain, quality of life |
A környezeti zajokkal kapcsolatosan két alapvető megállapítást kell előrebocsátanunk:
 A mai világunkban a zajszint napról napra nő, mely mindenki által elfogadott. Az ok, a motorizáció, az egyre fejlődő ipari géppark és nem utolsósorban az a tény, hogy az újabb és újabb technikai csodák egyre inkább betörnek a magánháztartásokba is.
 Korunk egyik alapvető jellemzője az urbanizáció. Míg száz évvel ezelőtt az emberek zöme vidéken élt, ma fokozatosan a városok felé törekednek és a vidék lassan elnéptelenedik. Konkrétan 1850-ig világviszonylatban a városokban élők száma soha nem lépte túl a 7 % -ot, míg az ipari forradalmat követően ez az arány gyorsan változott és az Egyesült Neztek Szervezete statisztikája szerint az Egyesült Államokban, valamint a fejlett országok városaiban ma már a lakosság 75 %-a él. A statisztikai előrejelzések az urbanizáció mértékét az elkövetkező 25 évben a világ valamennyi lakosát illetően 80 %-ra becsülik (6).
A zajszint állandó növekedése, valamint az urbanizáció mértéke között egyenes összefüggés áll fent, a következmény pedig, hogy az egyre sűrűbben benépesedő városokban élők számára az erősödő zajszint nemcsak egészségkárosító, hanem lassan elviselhetetlen és az életminőség romlását eredményezi.
A fenti megállapítások alátámasztására álljon itt néhány tudományos elemzés az utolsó három év szakirodalmából.
2003-ban összehasonlító vizsgálatok történtek 30 kilométeres sebbességkorlátozású zónában lakók, valamint az ezen a zónán kívül élők életminőségét illetően a francia fővárosban. Többek között azt találták, hogy a az alacsonyabb közlekedési zajszint az emberi hangok percepcióját messze javította és ez az ún. „sound enviroment” vagy hangkörnyezet számukra kifejezetten kellemesebb volt (16).
2003-ban végzett vizsgálatok szerint a repülőgépek által kiváltott zajszint ugyancsak potenciális egészségkockázatot jelent 130 repülőtéri zónában élő egyénnek saját egészségére vonatkozó válaszait hasonlították össze kérdőíves módszerrel 136 repülőtértől távoli régióban élőével. Az előbbieknél 70%-ban találtak rosszabb egészségi állapotot, alvászavart, a napi tevékenység kifejezetten ezen légi zaj miatti zavartságát. A repülőgépek okozta zaj és az egészségártalom közti összefüggés szignifikáns volt (23).
A zajkutatás fontos része a környezetvédelemmel foglalkozó kutatásoknak. A zajnak az élőlényekre kifejtett hatását illetően fontos a zaj intenzitása, a zajspektrum, a behatás időtartama, a közti kikapcsolódási fázis ideje és nem utolsó sorban az egyéni érzékenység. Zajhatásnak valamennyien ki vagyunk téve. Egyesek foglalkozásukban jelentősebben, de a civilizáció révén senki sem mentes egy bizonyos zajszinttől. Egészségkárosító hatását illetően első helyen említendő a halláskárosodás, de fontos kiemelni, hogy a tartós zaj stressz reakciókat vált ki, és így vezet általános egészségromláshoz. A szakirodalom a zaj okozta halláskárosodást és a stresszt egy szóval „socioacusis-nak” nevezi (2).
A foglalkozási krónikus zajártalom vizsgálatára kitűnő egyedek a pilóták. Olasz szerzők, Tomei és mtsai a római egyetem munkaegészségügyi intézetéből 2005-ben vizsgálták, vajon összehasonlítva a turbólégcsavaros, ill. a léglökéses repülőgépeken szolgálatot teljesítőket van-e eltérés a hypertoniára, ill. a stresszre vonatkozóan a két csoport között. Úgy találták, hogy a turbólégcsavaros gépek pilótáinál a magasabb krónikus zajszint (93 decibel) szignifikánsan nagyobb számban okozott hypertoniát és stresszt, mint amit léglökéses gépek (79 decibel) pilótáinál tapasztaltak. Mindez azt mutatja, hogy a krónikus foglalkozási zajártalom minden paraméterével együtt (intenzitás, időtartam, zajtípus) fontos rizikófaktora a halláskárosodásnak, továbbá a hypertonia kialakulásnak (24).
A nem foglalkozási zajártalom vizsgálatára jó alanyok a diszkóba járók, akiknél a 90 decibeles hangerő egy bizonyos idő után jól kimutatható hypacusist okozott (4).
A földi közlekedés az utakon, a járművek okozta zaj komoly környezetkárosító tényező, melyre az ember, ha összevetjük a kémiai emissziókkal, porszennyeződésekkel, sokkal érzékenyebb. Svájci szerzők meghatározták különböző járművek esetében (személygépkocsi, teherautó, motorkerékpár) a kilométerre számított egészségkárosító zajártalom mértékét, mely döntően alvászavarban, kommunikációs nehézségekben, életminőség-romlásban jutott kifejezésre (17).
A zaj, mint stresszor feltétlenül figyelembe veendő rizikófaktor, mely az ember egészségét egy életen át fenyegeti. Különösen érzékenyek a zajra a terhes asszonyok, az újszülöttek, a gyermekek. A zaj nemcsak a hallószervet érinti, hanem stresszt kiváltó hatásával olyan extraauricularis rendszereket károsít, mint a neuroendokrin, a cardiovascularis rendszer. Így joggal mondható, hogy ezeken keresztül általános egészségkárosító (3, 5). Sürgős feladat tehát mind az otthon, mind a munkahely esetében az ún. optimális akusztikus komfort megteremtése.
Zaj hatására a központi idegrendszerben fellépő változásokra néhány állatkísérletes adat:
Sara 1985-ben úgy találta, hogy zaj hatására a locus coeruleusban a noradrenalinszint jelentősen csökken, ezáltal bizonyos kognitív funkciók károsodnak, így a figyelemkontroll, továbbá az integratív aktivitás, a tanulási, emlékezési folyamatok romlanak (20).
Ravindra és munkatársai 2005. évi vizsgálataik alapján változásokat írnak le az agy neurotranszmitter rendszerében zaj- és stresszhatást követően. Wistar albínó patkányokat tettek ki 15 napon keresztül napi 4 órában 100 decibel zajhatásnak. Azt találták, hogy 15 nap után a biogén aminok (noradrenalin, dopamin, szerotonin) mennyisége megváltozott az agy bizonyos régióiban, többek között a locus coeruleusban, az előagyi struktúrákban. Ezen szerzők szerint az indiai medicinában gyakran alkalmazott antistresszor hatású teával, az ocimum sanctum 70%-os alkoholos extraktumával a zajstressz kivédhető volt, és neurotranszmitter-változások nem voltak kimutathatók (19).
Hellferich és Palkovits patkánykísérletekben akut zajstressz hatását vizsgálták a központi idegrendszerre. Úgy találták, hogy az akut audiogén stressz fokozott aktivációt vált ki a hypothalamusban a nucleus paraventricularis CRH-neuronjaiban, tovább az agytörzsben a katecholaminerg sejtcsoportokban, elsősorban a locus coeruleusban (11, 12).
Újabban a környezeti zajok intrauterin hatását is vizsgálják (1, 8). Pierson és munkatársai anyajuhokon 16 órás 100 decibeles hanghatásra in utero a magzat fejére tett csontoszcillátorral és elektródokkal jelentős kóros eltéréseket regisztráltak, ugyanezt találták a magzati csiga szövettani vizsgálata során is (18).
Joggal merül fel a kérdés, hogy mikor ismerték fel a lokális zaj, mint az egészséget súlyosan károsító tényező szerepét?
A lokális zajforrások, otthoni üzemekből, lakásokból kiáramló zajok ellen az első hivatalos fellépés Írországban történt 1992-ben, amikor is a Környezetvédelmi Hivatal (Enviromental Protection Agency) rendelettervezetet készített elő, megfelelő büntető szankciókkal (1700 euro vagy 12 hónapi elzárás), és ez a zajártalom elleni törvény a környezetvédelmi miniszter előterjesztésére 1994-ben nyert elfogadást (6). Az elkövetkező években a különböző országokban a zaj ellen nemzeti standardok születtek, de 2003 szeptembere óta az európai standard lépett hatályba az EU országaiban, mely előbbieknél szigorúbb előírásokat tartalmaz, pl. megadja a zajkiáramlás minimális és maximális időtartamát is.
A továbbiakban joggal merül fel a kérdés, ha a zajok szervezetünkben negatív hatást váltanak ki, milyen a zenei hangoknak, a zenének a központi idegrendszeren keresztül az életminőségre gyakorolt hatása.
Elöljáróban tisztázzuk, hogy a zenei hang – az akusztika törvényeinek megfelelően – olyan alaphang és a hozzá tartozó meghatározott frekvenciájú felhangok összessége, mely hullámértelmezésben szinuszrezgést mutat.
Úgy tűnik, hogy az ember – szemben a zajokkal, zörejekkel –, a zenei hangok iránt sajátos biológiai válasszal bír. Adódhat ez többek között abból, hogy a zene már az emberi kultúra hajnalán megjelent. Franciaországban fellelt legalább 32000 éves csontsíp tanúsítja, hogy az akkor élők már zenéltek, és feltehetően a zenei hangok az idegrendszer fejlődésére hatással voltak. E hatás pozitivitását bizonyítja a közel százéves zeneterápia, azon felismerés, hogy a zene a gyógyításban jelentős szerepet tölthet be.
2005-ben egy ausztrál kvalitatív tanulmány vizsgálta a zene szerepét a városi és vidéki idős emberek (65 év feletti korúak) életében. Az interjúk az önidentitás mértékére, ill. az életminőségre irányultak. Úgy találták, hogy a zene az egymás közti megértést, az emocionális kapcsolatokat, az önidentitást erősíti, továbbá segít megszabadulni az öregkorban fokozódó egyedüllét, a nyomasztó nehézségek érzéseitől, más szóval a kompetencia, a függetlenség, a pozitív önértékelés útján az idős emberek életminőségét jelentősen javítja (10).
Ugyancsak 2005-ben Siedlecki és Sandra egy klinikai vizsgálatsorozatban megállapítják, hogy a zene a krónikus nem rosszindulatú betegség miatt fellépő fájdalmak okozta fizikális, emocionális és viselkedési változásokat enyhíteni képes. Az analgetikumok adásának mennyisége csökkenthető, és az életminőség javul. A zenét kapó csoportban az életerő növekedésével egyidejűleg a fájdalom, a depresszió, a tehetetlenség érzése jelentősen csökkent, összehasonlítva a zenét nem kapó kontrollcsoport egyedeivel (22).
Még két eredmény 2004-ből. 20 sclerosis multiplexben szenvedő beteg esetében 10 egyed zeneterápiában is részesült, és háromhavonta értékelték pszichés állapotukat (klinikai depresszió, szorongás, önértékelés), összehasonlítva ezen értékeket a terápiában nem részesült másik 10 betegével. A zene hatására bekövetkező szignifikáns pszichés állapotjavulás felveti bizonyos esztétikai tényezők befolyását is (21).
A kardiológiában a szívbetegek megromlott életminőségét 100 év óta javítják zeneterápiával, de eddig elhanyagolták a zenei kritériumok meghatározását. Miként a szív is csak egyenletes ritmusú impulzusokra működik szabályosan, így a zene megválasztásában is bizonyos paraméterekre, a szabályos, egyenletes ritmikára, a harmóniára, a hangerőre tekintettel kell lenni, csak így segíti elő a zene cardiovascluaris betegségek gyógyulását (15).
Minden hang, legyen az zenei vagy nem zenei, emóciókat vált ki bennünk, melyek vagy pozitívak, vagy negatívak: félelem, szorongás, öröm, boldogság (9). Egyidejűleg a fő élettani paraméterek, a szívműködési, légzési és vérnyomásértékek is változást mutatnak.
Ma úgy látjuk, hogy az első fogadóállomás az agyban a temporalis lebeny, a hallókéreg, de továbbiakban a főszerep a subcortexé és a frontalis lebenyé. Képalkotó eljárásokkal, első helyen pozitronemissziós tomográfiával nyomon követhetők mindazon agyi aktivációs folyamatok, melyek a különböző hangok hatására bekövetkeznek. Egy konszonáns hangköz, például egy kvint (C és G hangok együtt hangzása) a jobb agyfélteke orbitofrontalis areáját és a corpus callosum alatti területet aktiválja, ami nagyjából megfelel a jutalmazási areának, míg a disszonáns hangköz (pl. C és Cisz hang együttes megszólalása) a jobb oldali gyrus parahippocampalisban idéz elő fokozott aktivitást (25).
Újabban a hangok pozitív és negatív hatását in utero a magzatra, továbbá a csecsemőre is bizonyították.
Végezetül fontos leszögezni, hogy a zenének az életminőségre ható pozitív befolyása az intrauterin időszaktól az emberi élet végső szakaszáig fennáll. Irodalom:1. Abrams, R.M., Griffiths, S.K., Huang, X. és mtsai: Fetal music perception: The role of sound transmission. Music Perception, 1998, 15, 307-317.
2. Berger, R.: Harmful effects of noise pollution on health (german). Gynakologische Praxis, 2004, 28, 591-600.
3. Bronzaft, Arline, L.: Noise pollution: A hazard to physical and mental well-being. Handbook of environmental psychology. Szerk.: Bechtel, R.B. John Wiley & Sons. Inc, New York, NY., 2002, 499-510. old.
4. Cassano, F., Bavaro, P., De Marinis, G. és mtsai: No-occupational exposure to noise. Giornale Italiano di Medicina del Lavoro ed Ergonomia, 2005, 27, 157-159.
5. Dostál, A., Janusová, T., Szárazová, M.: Man is exposed to noise all his life. Hígiena, 2003, 48, 141-145.
6. Doyle, R.: Myth of the city. Sci. Am., 2005, 293, 18.
7. Environmental Protection Agency Act (Noise) Regulations 1994 (SI No. 179 of 1994). Sligo Borough council, city Hall, Quay Street, Sligo, Ireland.
8. Gerhardt, K.J., Pierson, L.L., Huang, X. és Mtsai: Effects of intense noise exposure on fetal sheep auditory brain stem response and inner ear histology. Ear and Hearing, 1999, 20, 21-32.
9. Hatfield, J., Job, R.F.S., Hede A.J és mtsai: Human response to environmental noise: The role of perceived control. International Journal of Behavioral Medicine, 2002, 9, 341-359.
10. Hays, T., Minichiello, V.: The contribution of music to quality of life in older people: An Australian qualitative study. Ageing & Society, 2005, 25, 261-278.
11. Helfferich F., Palkovits M.: Akusztikus stressz által aktivált idegsejtek lokalizálása a patkány központi idegrendszerében c-fos immun-hisztokémiai festéssel Fül-Orr-Gégegyógyászat, 2002, 48, 84-92.
12. Helfferich, F., Palkovits, M.: Acute audiogenic stress-induced activation of CRH neuron sin the hypothalamic paraventricular nucleus and catecholaminergic neuron sin the medulla oblongata. Brain Research, 2003, 975, 1-9.
13. Herrmann, C.S., Oertel, U., Wang, Y. és mtsai: Noise affects auditory and linguistic processing differently, an MEG study. Cognitive Neuroscience and Neuropsychology Neuroreport, 2000, 11, 4959-4965.
14. Martin Loeches, M., Molina, V., Gomez-Jarabo, G. és mtsai: Influence of sonic stress on performance and brain electrical activity during attentional visual tasks (spanish). Revista de Psiquiatria, Psicologia y Psicosomatica, 1994, 15, 49-56.
15. Metzger, L.K.: Heart health and music: A steady beat or irregular rhythm? Music Therapy Perspectives, 2004, 22, 21-25.
16. Moser, G., Pol, E., Bernard, Y. és mtsai: People, Places and Sustainability. Hogrefe and Huber Publ., gottingen., 2002, 209-219.old
17. Müller-Wenk, R.: A Method to Include in LCA Road Traffic Noise and its Health Effects. International Journal of Life Cycle Assessment, 2004, 9, 76-85
18. Pierson, L.L.: Effects of intense noise on the fetal sheep auditory mechanism as assessed by auditory brainstem response and cochlear histology. The Sciences & Engineering, Abstract, 1995, 55, 2630.
19. Ravindran, R., Devi, R.S., Samson, J. és mtsai: Noise-stressinduced brain neurotransmitter changes and the effect of Ocimum sanctum (Linn) treatment in albino rats. Journal of Pharmacological Sciences, 2005, 98, 354-360.
20. Sara, S.J.: The locus coeruleus and cognitive function: Attempts to relate noradrenergic enhancement of signal/noise int he brain to behavior. Physiological Psychology, 1985, 13, 151-162.
21. Schmid, W., Aldridge, D.: Active Music Therapy int he Treatment of Multiple Sclerosis Patients: A Matched Control Study. Journal of Music Therapy. 2004, 41, 225-240.
22. Siedlecki, S.L.: The effect of music on power, pain, depression, and disability: A clinical trial. The Sciences and Engineering, 2005, 65, 3950, Dissertation Abstracts International: Section B
23. Tomei, F.: Aircraft noise: A potential health hazard. Environment & Behavior, 1998, 30, 101-113.
24. Tomei, F., De Sio, S., Tomao, F. és mtsai: Occupational exposure to noise and hypertension in pilots. International Journal of Environmental Health Research, 2005, 15, 99-106.
25. Weinberger, N.M.: Music and the brain. Sci. Am., 2004, 293, 67-73.
(Donáth Tibor dr. Budapest, Tűzoltó u. 58. 1094)
|
